A Kereszt Középpontja: Az Áldozattá Válás Fénye

Az Úr Jézus kereszthalála nem a földi lét véletlen végpontja volt, hanem egy isteni szellemi művelet koronája, melynek mélyén az Örökkévalóság titka rejlik. „Bevégeztetett” – szólt, nem a végzet elfogadásával, hanem a halál pillanatának szuverén meghatározásával. Test szerinti szenvedése, ellenségeinek való kiszolgáltatottsága nem a gyengeség, hanem a Legfelsőbb Akarat heroikus megnyilvánulása volt, mely példát mutatott követőinek: az igaz út megköveteli a második kereszt önkéntes felvállalását, a földi ragaszkodásokon való felülemelkedést. Csak így válhatunk alkalmassá a küldetésünk beteljesítésére, életünk isteni tervének végső diadalára.

Krisztus áldozata feltárta a test halálának valóságát: nem a lét megszűnése, hanem a földi tudat és a felsőbbrendű én felszabadulása. Szellemteste önként hagyta el fizikai burkát, finom fluid szálon tartva a kapcsolatot, hogy az átlényegült éteri energia az emberiségnek ajándékul szolgálhasson. Ezen éteri, tiszta energia a Mennyei Atya teremtő képességének visszatükröződése, mely által nem csupán a szellemi tisztulás ösvénye nyílik meg előttünk, hanem egy magasabb rendű, mennyei test felvételének lehetősége is, mely szellemünk eredeti pompáját idézi.

A ma is reánk váró feladat a második kereszt felvállalása, mely a Teremtő Szeretet földi megnyilvánulása. Ez a szeretet, mely önmagát adja, s nem ragaszkodik, hív bennünket arra, hogy Krisztushoz hasonlóan áldozattá váljunk embertársainkét. A Kereszt Középpontjában, az áldozattá válás felismerésében rejlik a valódi üdvösség, ahol a földi én elengedésével az isteni győzelem ragyogó fényévé alakul át bennünk. Ez a Sugárzó Kereszt az, amely összeköti a mennyet a földdel, a lelket az Igével, feloldozva a karmikus adósságokat, és felébresztve szellemi szikránkat az Örökkévalóságba. Ámen.