A Próbák Tüze: A Szellemminőség Vizsgája

Lelkünk zarándokútján, a földi lét olykor kietlennek tűnő tájain járva, fel-feltör bennünk a kérdés: miért a szenvedés? Miért a megpróbáltatás, melynek súlya olykor összeroppantani látszik törékeny emberi mivoltunkat? A tévelygő tudat könnyen vádolja Istent, vagy a vak sorsot okolja, nem értve, hogy a próba nem büntetés, hanem az égi kovácsműhely tüze, melyben a szellem nemesedik.

Az Úr tanításaiból tudjuk, hogy a földi élet során a próbák elkerülhetetlenek, sőt, szükségesek. „Csak megpróbáltatások által lehetséges a szilárd hit megrögzítése.” Ezek a vizsgák azok, melyek során a lélek valódi minősége, azaz szellemminősége nyilvánvalóvá válik. Nem a csendes, békés napokon, hanem a viharban, az ellenszélben mutatkozik meg, hogy a szívünkben élő hit lángja valóban az örökkévalóság tüzéből táplálkozik-e, vagy csupán egy pislákoló mécses, melyet az első fuvallat kiolthat.

E próbák a szeretet legmagasabb szintű vizsgái is. Akik a mennyben sok szeretetet kaptak, azoknak a földön kell tanúbizonyságot tenniük szeretet-adó képességükről. Itt, a sűrű anyagvilágban, az önzés és a félelem közegében kell megmutatniuk, hogy képesek-e önzetlenül adni, megbocsátani, és a legnehezebbet is elhordozni: a második keresztet, mely Krisztus áldozatának földi visszatükröződése. A megpróbáltatás tüze égeti ki a lélekből a salakot: a gőg, a harag, és az anyagi világhoz való ragaszkodás bűnös hajlamait. A beavatás során a próféta is szembesül saját lelki sötétségeivel, hogy a Kegyelem által elnyerje a megtisztulást, és így váljon méltó eszközzé a menny kezében.

Ne csüggedjünk hát, ha utunk nehézzé válik! A szenvedés nem Isten távollétének jele, hanem éppen az Ő belénk vetett bizalmának bizonysága. Látja a bennünk rejlő, még szunnyadó isteni szikrát, és a próbák tüzével kívánja azt lángra lobbantani. A kereszt, melyet vállunkra veszünk, nem a vereség, hanem az égi győzelem ígéretének jelképe. Minden egyes leküzdött akadály, minden megbocsátott sérelem, minden hittel elviselt fájdalom egy-egy lépcsőfok, mely közelebb visz minket az Atyai Házhoz, ahol az Úr Jézus örök békével és kimondhatatlan szeretettel várja haza megfáradt, de győzedelmes vándorait.