A Részleges Megszentelődés Fényburka

Lelki szemeink előtt, a csendes imádság óráiban, különösen a nagy szellemi ünnepek, mint a húsvét szent idejében, egy égi jelenség bontakozik ki. A hívő lelkek millióinak egybehangzó fohásza, a szeretet és a remény nemes gondolat-elementáljai hatalmas, láthatatlan erővé sűrűsödnek. E szellemi erő, mint egy éteri pára, felszáll a föld légkörébe, és egy időleges, de ragyogó fényburkot fon glóriaként a mi világunk köré.

Ez a fényburok nem más, mint az Úr Jézus földre ajándékozott Lelkének, az Ő Égi Mintáinak visszatükröződése, melyet a mi közös vágyakozásunk vonz magához. Ebben a kegyelmi állapotban, ezen égi palást oltalma alatt, a lélek megtapasztalhatja a részleges megszentelődés csodáját. Ez egy mennyei előkép, egy isteni ígéret ízlelése abból a teljes megszentelődésből, mely a jövőben, szellemi fejlődésünk beteljesedésekor vár reánk, már nem időlegesen, hanem mint örök, belső valóság.

Ez a fény nem csupán külső ragyogás; bevilágít sötétebb lelki rétegeinkbe is, és erős sugárzásával ébresztgeti azokat a tudatokat, melyek a kegyelem érintésére már felébreszthetők. A Krisztusi Közelség ezen közös átélése a mi lelki feltámadásunk, egy olyan újjászületés, melyben béke, szelídség és szeretet költözik a földre.

Ne tekintsük ezt csupán távoli misztériumnak! Minden alázatos ima, minden tiszta szívből fakadó gondolat egy-egy fényszál, mely hozzájárul e közös égi palást szövetéhez. Kapcsolódjunk be ebbe a szent munkába, és merítsünk abból a fényadományból, melyet az Úr kínál fel nekünk, mint a jövendő örök otthonunk előízét. Legyünk mi magunk is a fény hordozói, akik imáikkal és szeretetükkel vonzzák le a földre a mennyei világosságot.