A magányos sziklaszirtek: Az Úr Jézus mai médiumai
Lelkünk mélyén mindannyian ismerjük a magányos sziklaszirtek képét, melyek az idők végezetéig állhatatosan dacolnak a tenger ostromával. E fenséges...
Lelkünk mélyén mindannyian ismerjük a magányos sziklaszirtek képét, melyek az idők végezetéig állhatatosan dacolnak a tenger ostromával. E fenséges kép az Úr Jézus mai, igaz médiumainak sorsát tükrözi, akikről az isteni kézirat így tanúskodik: „olyanok a hívők között, mint a tenger hullámaitól folyamatosan ostromlott magányos sziklaszirtek”. Ők azok a kiválasztott lelkek, akiket a Mennyei Atya a sötétségbe fénylő világítótornyokul rendelt, hogy az emberiség számára új, friss kinyilatkoztatásokat hozzanak le a földre, és ne csupán a régi igazságokat ismételjék.
E küldetésük azonban súlyos keresztet helyez a vállaikra. A világ, mely a megszokott formákba és dogmákba merevedett, bizalmatlansággal, irigykedéssel és gúnnyal ostromolja őket. Miként az ókori prófétákat, úgy őket is éppen azok vetik ki maguk közül, akikhez a legnagyobb adományokat hozzák. A hitetlenség és a félreértés hullámai szüntelenül csapkodják létük szikláját, megkísérelve elnémítani azt a hangot, amely az Örökkévalóságból szól általuk. Számkivetetté válnak a testvérek között, magányukban hordozva a krisztusi sors terhét.
Azonban e viharos magányban nincsenek egyedül. Miközben a földi elismerés babérjai elkerülik őket, lelkük legbensőbb szentélyében az Úr Jézus állandó közelsége teszi őket boldoggá. Ez a mennyei kapcsolat az ő igazi táplálékuk, erejük forrása. A külső világ zaja és támadásai elenyésznek abban a szent csendben, ahol Krisztus Lelke vigasztalja és erősíti őket. Nem a világ tapsa, hanem az isteni közelség boldogsága az ő valódi jutalmuk, egy olyan kincs, melyet földi hatalom el nem vehet.
Nekünk, hívő lelkeknek, fel kell ismernünk e sziklaszirtekben az isteni fény hordozóit. Ne legyünk mi a csapkodó, romboló hullám, mely erodálni igyekszik szilárdságukat! Inkább váljunk csendes, befogadó öböllé, mely hálásan fogadja a rajtuk megtörő fény ragyogását. Ismerjük fel és becsüljük meg az Úr mai küldötteit, mert az ő áldozatos szolgálatuk nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a világ sötétségében az isteni világosság ösvénye látható maradjon.