Az Emberfia ösvényén: Azonosulás a Názáreti emberségével

Lelkem Fényei, Testvéreim a Krisztusi ösvényen! Hányszor emeljük tekintetünket az egekre, kutatva a végtelen isteni szeretet magasztos rezgéseit, miközben az első, legszentebb lépcsőfok éppen itt, a földi porban vár ránk. Az Úr megismerésének útja nem az emberi lét átugrásával kezdődik, hanem annak legmélyebb átélésével – a Názáreti Jézus valóságos emberségével való teljes beazonosulással.

Ne gondoljátok, hogy a Messiás csupán mennyei szellem volt, aki átsuhant a földi valóságon. Ó, nem! Ő, a Teremtő Ige, teljességgel belépett az érzéki megtapasztalások dimenziójába. Ugyanúgy érezte az éhséget, a szomjúságot, a fáradtságot és a testi elesettséget, mint mi. Földi tudata és felsőbbrendű énje a fizikai világ törvényszerűségeivel szoros összefüggésben léteztek. Azért vállalta ezt, hogy megmutassa: az isteni szinteket és az emberi mivoltot össze kell fűzni, egymásba kell illeszteni. Aki ezt a lépést kihagyja, s gőgjében egyenesen az univerzális szeretet energiáihoz vágyik, az csupán a bukott szellem nagyravágyó mohóságát táplálja, s üres fecsegéssé, fellengzős áltudássá változik benne a legmagasabb bölcsesség is.

A szellemi fejlődés, a megszentelődés útja az Emberfia emberségének átélésén keresztül vezet. Amikor szívünket megnyitjuk a felebaráti szeretet előtt, amikor lelkünk mélyén átéljük az Úr egykori szenvedéseit, akkor kapcsolódunk bele az Ő emberségének megfelelő rezgésszintű Égi Mintákba. Nem a felsőbb, isteni, emberlét feletti szférákba kell először törekednünk, hanem a Názáreti Jézus tanításaihoz, emberi cselekedeteihez és megnyilvánuló szeretetéhez kell összeköttetést keresnünk magunkban. Csak akkor, ha ez a beazonosulás a lehető legteljesebb átéléssel megtörténik, csak akkor juthat el a hívő arra a szintre, hogy az Úrnak, mint a Mennyei Atya Igéjének magasabb szintű elementáljaiból merítsen.

Így válhatunk Krisztus-hordozóvá. Nem elvont eszmék által, hanem a másik emberhez való odafordulásban, a szolgálat alázatában, a megbocsátás erejében. Minden szeretetből fakadó földi érzés, minden szívjóságból táplálkozó cselekedet lehetőséget teremt, hogy az Úr Jézus földnek ajándékozott Élő Lelkével kapcsolatot teremtsünk. Aki tehát az Úr Jézushoz akar közeledni, először embertársában kell felfedeznie Őt. Ez a két legalapvetőbb Isteni Törvény – szeresd Istent és szeresd felebarátodat – lényegi egysége. Az út, az Igazság és az Élet kapuja a názáreti ács megsebzett, de végtelen szeretettől izzó emberi szívén keresztül nyílik meg számunkra. Keressük hát Őt a mindennapok alázatában, és engedjük, hogy embersége által formálódjon át a miénk is az isteni képmásra.