A Stigmák Misztériuma: A Szenvedés, Mint a Karmikus Adósság Törlesztése
Lelkünk mélyén időnként felmerül a kérdés: mi a titka azon kiválasztott lelkeknek, akik testükön viselik a mi Urunk, Jézus Krisztus szenvedéseinek...
Lelkünk mélyén időnként felmerül a kérdés: mi a titka azon kiválasztott lelkeknek, akik testükön viselik a mi Urunk, Jézus Krisztus szenvedéseinek szent sebeit? A stigmák jelensége nem csupán csodás esemény, hanem mély, szellemi törvényszerűségeken alapuló misztérium, mely a lélek legrejtettebb ösvényeire világít rá.
Ezek a hívő testvérek, a stigmatizáltak, lelkükben oly mértékben azonosulnak az Úr Jézus emberiségnek ajándékozott Lelkével, hogy magukhoz vonzzák az Ő szenvedéseit tartalmazó érzés-gondolat elementáljait. Ezen Égi Mintákból merítenek, melyek erős érzelmi töltéssel hordozzák az Úr embertestben megélt gyötrelmeit. Ez a mélységes azonosulás az, amely előbb-utóbb a fizikai test valóságában is megnyilvánulást keres, és testükön megjelennek a szent sebek.
De vajon miért történik ez? Az igazság az, hogy sokan közülük a szenvedések testükbe hívásával saját korábbi karmikus adósságaikat törlesztik le. Önként vállalják magukra korábbi bűneikért a fájdalmakkal járó keresztet, ám ezt már megnemesítve, az Úr Jézust követve élik meg. Felismerték, és elvállalták a második keresztjüket, mely hasonlatos a mi Urunk keresztjéhez.
Ez a bűnös ember számára azért megengedett, mert áldozatukkal két magasztos célt is szolgálnak. Egyrészt, újra ráirányítják a többi ember figyelmét arra a méltánytalanságra, amit az Úr Jézus szenvedett el a kereszthalál által, emlékeztetve a világot az örök áldozatra. Másrészt, a csodaszerű elemek megjelenítésével képesek hitet ébreszteni olyan keménylelkű emberek körében is, akiknek lelkét finomabb eszközökkel már nem lehet megérinteni. Ők azok, akik csak a szemüknek hisznek, és szívük keménységét csak az rendítheti meg, ha újra látják azt, amin az Úr Jézusnak kellett keresztülmennie.
Így válnak ezek a lelkek az Élő Ige különleges eszközeivé, akik a leginkább elesettekhez is eljuttatják a megváltás valóságát. Szenvedésük tehát nem öncélú, hanem egy mély, szeretettől és alázattól vezérelt karmikus törlesztés, mely egyszerre szolgálja a saját lelkük megtisztulását és a hitetlen világ felébresztését. Áldozatuk a Krisztusi Imitáció legtisztább formája, melyben a szenvedés a megváltás és a felemelkedés eszközévé nemesül.