A Hatalom Kísértése: A Szellemi Erő Uralomvággyá Torzulása
Lelkem Testvérei, emeljük tekintetünket a teremtés hajnalára, ahol a Mennyei Atya elsőként teremtett fiai, a hatalmas elsődszellemek, isteni...
Lelkem Testvérei, emeljük tekintetünket a teremtés hajnalára, ahol a Mennyei Atya elsőként teremtett fiai, a hatalmas elsődszellemek, isteni feladattal áldattak meg. Szellemi erejük, mely Isten teremtő lényegéből fakadt, nem hatalmaskodásra, hanem önmaguk feletti uralomra és a teremtett világok szeretetteljes benépesítésére adatott. Céljuk az Istennel és egymással való harmonikus egység volt, a szeretet törvényének alázatos szolgálata.
De eljött a pillanat, a kozmikus dráma kezdete, midőn ezen fényességes lények némelyike a fejlődésük során elért eredményeikre tekintve önmagukat kezdték túlbecsülni. Ahelyett, hogy alázattal ismerték volna el az Istentől kapott kegyelmet, a gőg és a rivalizálás szellemisége vert gyökeret szívükben. A szellemi hatalom, melynek az önuralomban való tökéletesedést kellett volna szolgálnia, lassacskán hatalmaskodássá, uralomvággyá ferdült el.
A teremtés szeretetteljes munkája helyett már a saját birodalmaik mértéktelen növelése, a kisebbnek vélt testvéreik feletti uralom megszerzése lett a cél. Az isteni adás képességét felváltotta a birtoklás mohó vágya. Önzővé válva megbontották a testvéri közösség harmonikus egységét, és elindultak a bukás sötét ösvényén, mely elszakította őket az isteni szeretet forrásától.
Ez az ősi dráma visszhangzik ma is minden emberi lélekben. Hányszor esünk kísértésbe, hogy az Istentől kapott talentumainkat, erőnket és befolyásunkat ne mások felemelésére, hanem saját egónk duzzasztására, mások feletti uralomra használjuk? A politikai arénáktól a családi otthonokig, a hatalom kísértése mindenütt jelen van, azzal fenyegetve, hogy a szellemi erőt önző uralomvággyá torzítja.
Testvéreim, az elsődszellemek bukása legyen intő példa számunkra! A valódi nagyság nem a mások feletti hatalomban, hanem az önmagunk feletti uralomban és a szeretet alázatos szolgálatában rejlik. Fordítsuk hát szívünket az Úr felé, és kérjük, hogy szellemi erőnket ne a gőg, hanem a kegyelem vezérelje, hogy ne az uralomvágy, hanem a Teremtő Szeretet építse lépteinket az üdvösség felé vezető keskeny ösvényen.