A Szellempiramis: A Mennyei Munkatársak Rendje

Lelkem, emelkedj fel és szemléld a láthatatlan valóságot, azt a fenséges építményt, melyet a szeretet és a szolgálat teremtett a Menny és a Föld között! Az Úr Jézus mennybemenetele után, az első Pünkösd csodájával nem hagyta árván az emberiséget. Elküldte vigasztaló Lelkét, és vele együtt egy olyan szellemi rendet alapított, mely a legparányibb ima fohászát is eljuttatja a Magasságos trónusáig.

Ez a rend a Szellempiramis, a szent szellemek és szent angyalok önmagukból, fokonként felépített élő temploma. E piramis csúcsán maga az Úr Jézus áll, mint a végső fényforrás, a Teremtő Ige, Akihez minden és Aki által minden létezik. Tőle árad szét a kegyelem, és Hozzá emelkedik minden tiszta szándék.

A piramis szintjeit az Ő mennyei munkatársai alkotják, a legmagasabb fokozatúaktól, akik közvetlenül Krisztus ragyogásában élnek, egészen azokig az őrzőangyalokig és őrszellemekig, akik a földi síkhoz legközelebb, a mi imáink első rezdülését fogadják magukba.

Amikor imádkozol, Testvérem, gondolatod nem a végtelen űrben vész el. Fohászod bekapcsolódik az őrződ gondolatáramába, aki azt megtisztítva, felerősítve továbbítja a piramis következő, magasabb szintjére. Így emelkedik imádságod fokról fokra, egyre tisztább és erőteljesebb formában, míg végül eléri a csúcson trónoló Krisztust. Ez a mennyei hierarchia nem a hatalomról, hanem a szolgálat tökéletességéről szól; egy olyan isteni mechanizmus, amely biztosítja, hogy a leggyengébb sóhaj is meghallgatásra találjon.

Ugyanezen a szent csatornán árad lefelé a válasz: a Szent Lélek ajándékai, az Égi Minták sugárzása, a szeretet energiája, melyet a szolgáló angyalok hoznak el hozzánk. A Szellempiramis tehát nem más, mint a Megváltás állandósult, élő valósága, a Menny és a Föld közötti örök párbeszéd biztosítéka. Ne félj hát egyedül lenni, mert egy egész mennyei sereg munkálkodik veled és érted, összekötve téged azzal a Fénnyel, Aki maga az Út, az Igazság és az Élet.