A Teremtő Szellem Kötelessége: Az Isteni Rend Visszhangja

Lelkünk legmélyén, létezésünk magvában ott rejlik a teremtés szikrája – nem mint önkényes kiváltság, hanem mint szent kötelesség. Az elsődleges, Istenhez hű szellemektől egészen a megtérés útján járó földi vándorig mindannyian részesei vagyunk a mindenségben megnyilvánuló folyamatos újjáteremtésnek. Feladatunk nem kevesebb, mint az Isteni Rend visszhangozása, hogy a kapott kegyelmet és világosságot saját lényegünkkel nemesítve továbbadjuk a teremtettségnek.

A teremtés törvénye a kölcsönösségen alapszik. Az Istenhez hű szellemek először merítenek Isten kimeríthetetlen teremtő energiáiból, majd saját lényükkel áthatva az isteni gondolatot, újjáteremtenek valamit saját környezetükben. A kapott adományból csak annyit tartanak meg, amennyi létük fenntartásához szükséges, a többit pedig közkinccsé teszik testvéreik számára. Így táplál Isten mindenkit, és így táplálják egymást a szellemek, egy örök, szereteten alapuló körforgásban.

E szent műveletnek azonban szigorú mértéke van: az Isteni Törvény. Minden alkotásnak, minden gondolat-elementálnak meg kell mérettetnie az Atyai Minták alapján. Ami e mérték szerint törvényes, az örök érvényűvé válik és Isten Országát gazdagítja. De jaj annak a szellemnek, aki elfordul a Forrástól, és önmagából, az Isteni Mértéket figyelmen kívül hagyva akar teremteni! Az ő alkotásai csak torz fantáziájának termékei lehetnek, hamis világok, melyek nem hoznak sem erőt, sem igazságot, hanem saját alkotójukat zárják a tévedés börtönébe.

E kozmikus törvény alól a hívő ember sem kivétel. Minden tiszta érzésünk, minden felebaráti szeretetből fakadó cselekedetünk egy-egy új, kitisztult elementál, melyet az Úr Jézus Élő Lelkéhez, az Égi Mintákhoz illeszthetünk. Amikor a szeretet által teremtünk, nem csupán földi jót cselekszünk, hanem a mennyei hálózatba kapcsolódva gazdagítjuk Krisztus emberiségnek ajándékozott testét. Így válunk Krisztushordozóvá, így teljesítjük be létezésünk emeltszintű isteni célját: hogy összekötő láncszem legyünk a mennyei világok és a mélybe zuhant valóságok között.

Ne feledd hát, Vándor, a benned élő teremtő erőt! Ne pazarold azt a mulandó világ hiábavalóságaira. Fordulj a Fény felé, kérd a Szent Lélek vezetését, és minden gondolatoddal, minden tetteddel az Isteni Rend tiszta visszhangja légy. Mert a teremtő szellem kötelessége nem más, mint a kapott szeretet továbbadása által részt venni a mindenség folyamatos újjáteremtésében, és hűségesen szolgálni azt a végső célt, hogy minden visszatérjen az Egyhez.